Akik régóta követnek bennünket, tudják, hogy a szentgáloskéri sírkápolna kapcsán rengeteget kutattuk a Svastits-családot. Most egy újabb kápolnára bukkantunk, amely köthető a családhoz. Szomorú romantika Somogy megyében, Uzd-pusztán, a Szent-László kápolna. A Göllei hírmondó írása és a fotók alapján jól láthatóan  a tetőzete, boltozatai beszakadtak. Csak falai és tornya állnak még, dacolva az elemekkel. Az épület formája alapján úgy vélik, hogy képzett tervező alkotta meg a kápolnát, amely 1882-85 táján épült. Ekkor a terület birtokosa Chernel Gyuláné volt. Chernel Gyuláné szül. Svastics Róza a földesúr, majd Talian birtok lett. 
A család tagjai itt is a kápolna alatti kriptába temetkeztek. A kriptát itt is feltörték és kirabolták, akár csak Szentgáloskéren.

                                                  Fotó: Kószó András

Az 1900-as évek első felében az egyik legsikeresebb budapesti szanatórium volt, elsősorban tüdőbeteg gyerekeket fogadott, majd az ÁVH épülete lett. Később a Belügyminisztérium birtokába került. 1958-tól ismét egészségügyi funkciót kapott, leginkább tbc-s elmebetegeket helyeztek el benne. 1978-ban ideiglenesen újra bezárt, majd egy évre rá ismét megnyitott, Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus-rehabilitációs Osztály néven. 1984-ig részlegesen felújították, és 1994-től 2009-ig Országos Pszichiátriai, majd Rehabilitációs Intézet néven működött. A szanatórium a Lipótmező „Tündérhegyi részlege” lett, pszichoanalitikát tanítottak itt, mígnem egy 2016-os árverésen továbbadták. Állami hitelből és a félretett 300 milliójából vette meg 4 éve igen nyomott áron Farkas Flórián sofőrje a Tündérhegyi Pszichiátria akkor még jó állapotú épületét, a hozzátartozó 7500 m2-es telekkel együtt. Az épület azóta gyors pusztulásnak indult, annak ellenére, hogy létezik egy kerületi rendelet, ami épp arra hivatott, hogy ilyesmi ne történhessen meg. 

Fotó: https://ketfarkukutya.mkkp.party/

A Dorottya utcában angol- és francia női szabóságot fenntartó Pollacsek Bernát és felesége, Neumann Berta megrendelésére 1923-1924-ben, egy korábban itt álló ház átépítésével született otthont a Kós Károly által a két világháború közötti sötét és szomorú magyar világ egyik legkiválóbb magyar építőművészeként aposztrofált Györgyi Dénes (1886-1961) álmodta meg.

Fortepan / Suzanne Lorant

Bölcske a fővárostól alig egy órás autóútra fekszik Tolna megyében, Dunaföldvártól délre. A háromezer lelket számláló község külterületén található Szentandrás­puszta, itt áll az egykor birtokközpontként működő, sokáig Szakách-kastélyként ismert Szent András Kastély. A klasszicista stílusú kúriát a 19. század közepén építette a Nagy­ család. A birtok utolsó tulajdonosa az 1100 katasztrális holdon gazdálkodó Szakách Ernő országgyűlési képviselő, miniszteri tanácsos volt, aki elsősorban méneséről vált híressé.
A Nagy család az 1860­as években romantikus stílusú kápolnát építetett a birtokra. A mauzóleumnak szánt épület a történelem viharaival dacolva a mai napig áll, a kastéllyal ellentétben azonban nem újulhatott meg. Eddig...

Kívülről kimondottan jó állapotúnak tűnik, és sok száz védett műemlékhez képest valóban az is, ám ha jobban megnézzük, azért itt is lenne néhány hónapnyi munka. 1905-45 között püspöki nyaralóként a szombathelyi püspökség tulajdonába került. 1955-1981 között a MÁV Nevelőintézet, majd 1981-től a Haladás Sportiskolája, illetve annak kollégiuma működött itt.  A melléképületekből egy 8 tantermes iskolát alakítottak ki, amely 1993-ig a környék körzeti iskolájaként működött. Az egyház nem vette vissza az ingatlant, így végül magánkézbe került. Egy osztrák úriember azzal a céllal vásárolta meg, hogy szállóként hasosítsa. A tervekből, ahogyan azt már megszokhattuk, végül semmi nem valósult meg, a kastély jelenleg eladó. Védett műemlék.

Az egykori Batthyány-kastély, 1893-ban készült el eklektikus stílusban, barokk előzményekkel. Nagy parkban elterülő szabálytalan alaprajzú kastély, melléképületekkel A bejárat bal oldalán, a kastély, főtengelyével párhuzamos istálló jobb oldalán a kastély főtengelyére merőleges kis ház, mögötte nyolcszöges kútház látható. A kastélytól balra cselédlakások és magtár egészíti ki az épületkomplexumot.
A kastélyban, egy időben iskola működött, ezután cserkészotthonként, majd pedig panzióként funkcionált. A rendszerváltás utáni években kezdődött el az amúgy gyönyörű kastély hanyatlása.
A kastély a ’90-es években egy olasz művésznő tulajdonába került, aki az egyre rosszabb állapotú kastélyt festményeivel egyedibbé varázsolta, azonban az állagmegóvásáért nem tette meg a szükséges lépéseket, ezért ennek hiányában nem sokkal később kilakoltatták.
2002-ben egy – szintén - olasz befektető vásárolta meg a kastélyt. Tervei között szerepelt, hogy újra szállodaként nyissa meg a létesítményt, ám ez azóta sem történt meg. 
Évtizedek óta kitört ablakok, omladozó tetőszerkezet, lassan szétmálló falak, szétvert cserépkályhák, beázó mennyezet, omló vakolat, kosz és mocsok mindenhol. Ez jellemzi az egyébként VÉDETT MŰEMLÉK épületet.

Ez a kastély régóta a látóterünkben van, mégsem írtunk róla, mivel 2017-ben bekerült a nagy Nemzeti Kastélyprogramba, így felújítására, uniós forrásból bruttó 762 millió forint fejlesztési forrás jutott.  2017 március végén bejelentették, ez az összeg a kastély helyreállításának első ütemére elegendő, mely tartalmazza az épület és a hozzátartozó műterem teljes külső homlokzatának és tetőszerkezetének helyreállítását, az épület vízelvezetésének elkészítését. Virág Zsolt a program végrehajtásáért felelős miniszteri biztos 2017 tavaszán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy a reastaurálással, a statikai, szigetelési problémák megoldásával a nyár végére elkészülnek, a második ütemben pedig új turisztikai funkciót kap a kastély és annak környezete. Ezért nem írtunk róla!

"Nemesi leszármazottak a romok árnyékában" című sorozatunk első részét nem kezdhetjük mással, mint a Svastics családdal. Mesélőnk ezúttal Dr. Svastics Egon sebész, onkológus, az orvostudományok kandidátusa, aki már eddig is nagy segítségünkre volt családjával, barátaival együtt, hogy a lehető letöbb információhoz jussunk a szentgáloskéri, egykor a család tulajdonát képező sírkápolnával kapcsolatban. 

A templom építését az 1840-es években kezdték el, saját erőből. Építőmestere Marcsik von Simonthurm volt, aki nagy hozzáértéssel, nagy műgonddal, klasszicista stílusban építette fel. Az építkezés a gyülekezet elapadó anyagi forrásai miatt elhúzódott, ezért báró Sina György és fia Simon földbirtokosok segítették befejezését. 1862. június 22-én Haubner Máté szentelte fel.  A toronysisakon 1847-es évszám. A toronyaljba nyíló, keretezett, egyenes záródású kőkeretes bejárat felett timpanon, benne 1929-es évszám, mely az egykori tatarozás időpontját jelzi. Az orgona faváza még most is megtalálható, sajnos a fémtolvajok az orgonasípokat nem kímélték. 2004-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemléki védelem alá helyezte. Az épület különlegessége, hogy ritka a klasszicista stílusban épült evangélikus egyházi műemlék Tolna megyében és országosan is. A karzat és a szószék is eredeti, figyelemre méltók a stukkók is.