A templom építését az 1840-es években kezdték el, saját erőből. Építőmestere Marcsik von Simonthurm volt, aki nagy hozzáértéssel, nagy műgonddal, klasszicista stílusban építette fel. Az építkezés a gyülekezet elapadó anyagi forrásai miatt elhúzódott, ezért báró Sina György és fia Simon földbirtokosok segítették befejezését. 1862. június 22-én Haubner Máté szentelte fel. A toronysisakon 1847-es évszám. A toronyaljba nyíló, keretezett, egyenes záródású kőkeretes bejárat felett timpanon, benne 1929-es évszám, mely az egykori tatarozás időpontját jelzi. Az orgona faváza még most is megtalálható, sajnos a fémtolvajok az orgonasípokat nem kímélték. 2004-ben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal műemléki védelem alá helyezte. Az épület különlegessége, hogy ritka a klasszicista stílusban épült evangélikus egyházi műemlék Tolna megyében és országosan is. A karzat és a szószék is eredeti, figyelemre méltók a stukkók is.
"... a templomot korábban a magyar reformátusok és német evangélikusok együtt használták. A kitelepítések után a meghatározó evangélikus gyülekezet megszűnt, a felekezet nélküli templom pusztulásnak indult. A pár száz fős település gazdasági erejét meghaladja a templom felújítása, de így is milliókat költöttek az ideiglenes tető elkészítésre.
Az evangélikus egyház sajnos anyagilag nem járult hozzá a munkákhoz, sőt az egyik elöljárójuk barbár módon a nyári táborukhoz faanyag nyerőhelyként használta, és a karzat egy részét megbontatta...."
Forrás: muemlekem.hu
A bejárati homlokzat a belső karzattagolásnak megfelelően kétszintes, melyhez a főpárkány felett kétszintes torony csatlakozik. A templom teljes külső falfelületén körbefutó főpárkány erősen antikizáló: háromrészes, frízén nem az antik arány szerint alakítottan triglifek láthatók, melyek alatt az architráv felett cseppdíszek, a geiszonon fogrovat található.
A homlokzat illetve a torony szélén a főpárkányig tartó, toszkán (római dór) kialakítású pilaszterek állnak, magas lábazati zónán. A homlokzat földszinti ablakai szalagkeretesek, félkörzáródásúak, s mivel mögöttük a karzatfeljáró található, elfalazottak. A kapuszárnyak eredetiek, értékes kialakítású kilinccsel, zárakkal, gombokkal.
Az emeleti ablakok aediculás kialakításúak, tagozott könyöklővel, félkörzáródása fölött fejezetes keretező pilasztereiről indított tagozott szalaggal, háromrészes párkánya fölött lapos timpanonnal, abban átkötött kéve/virág motívummal. Az emeleti ablak a toronytesten is hasonló, s egyszerűsített formában (a kéve/virág motívum elmaradásával) az oldalhomlokzatokon is ismétlődik.
A toronytest felső két, főpárkány fölötti szintje vízszintesen erősen tagolt. A szinteket mindkét szegélyén erősen kiugró, összetett lemezzel határolt, széles sáv választja el egymástól, melyben nyújtott téglány alakú táblázat látható. A bejárati homlokzati oldal alsó szintjén könyöklős, állított téglány alakú ablak, mely a torony többi oldalain elmarad. A torony lizénakeretezésű felső szintjén a hasonló alakú ablak fölött íves párkány emelkedik. Az órapárkány fölött csillapított vonalvezetésű, hegyes formájú, rozettadíszes sisak zárja a tornyot, rajta a keleti oldalon még látható az 1847-es felirat. A toronytest többszörösen megtört ívű oromfallal kapcsolódik a főhomlokzat síkjához.
A templomhajó külső falait magas lábazat, illetve kétrészes, táblázatos frízű övpárkány osztja, a főhomlokzatival megegyező főpárkány zárja, szélén s "szentélyzáródás" kissé visszépő indításánál lizéna keretezi. A nyugati homlokzat három tengelyes. Földszinti ablakai félkörzáródásúak, vakolatkeretezésük nem látszik. A keleti oldal földszintjén megmaradt ablakkeretezés valószínűvé teszi, hogy ezen ablakok záradéka fölött is keskeny szalag futott, két végén dísszel. A homlokzat emeleti ablakai megegyeznek a főhomlokzaton látottakkal. A templom félköríves zárófalának párkánytagolása az oldalhomlokzatokéval azonos, két félkörzáródású ablak töri át. A keleti oldalhomlokzat megegyezik a nyugatival, ám középtengelyének földszintjén egyenes záródású, tagozott szalagkeretes, főpárkánnyal és lapos timpanonnal zárt kapu nyílik, értékes veretű, eredeti kapuszárnyakkal.
A templomnak 3 harangja van:
Nagyharang
320 kg-os, 83 cm alsó átmérőjű, b1 alaphangú. Készült a Seltenhofer Frigyes Fiai harangöntőgyárban Sopronban 1925-ben.
Középső harang
191 kg-os (341 font tömegű - bevésve), 69 cm alsó átmérőjű, d2 alaphangon szól, és Schaudt András pesti mester öntötte a Forradalom és a templomépítés évében, 1848-ban. Eredetileg füles koronával készült, majd Seltenhofer Frigyes Fiai átszerelték tárcsásra.
Kisharang
81 kg-os, 53 cm alsó átmérőjű, f2 alaphangú. A nagyharanghoz hasonlóan Seltenhofer Frigyes Fiai öntötték Sopronban 1925-ben.
A harangok I-tartókon függenek. A két nagyobbik jármát kiemelték és alulütős járommal látták el. A legkisebb harang mindmáig repülőnyelvvel, felülütősen szólaltatható meg.
Forrás: reformacio.mnl.gov.hu
magyarharangok.hu
Fotók: J.J.A
