A Dorottya utcában angol- és francia női szabóságot fenntartó Pollacsek Bernát és felesége, Neumann Berta megrendelésére 1923-1924-ben, egy korábban itt álló ház átépítésével született otthont a Kós Károly által a két világháború közötti sötét és szomorú magyar világ egyik legkiválóbb magyar építőművészeként aposztrofált Györgyi Dénes (1886-1961) álmodta meg.
Fortepan / Suzanne Lorant
Az építész
Györgyi építészhallgatóként lett Kós Károly barátja (legfontosabb közös munkájuk a mai Kós Károly Általános Iskola, 1911-1912), akinek köre egy teljes évtizeden át meghatározták a stílusát, az első világháború éveire azonban az homlokegyenest megváltozott: így született meg a Hangya-irodaház (ma Riverpark, IX. Közraktár utca 30., 1917-1920), a keszthelyi Balatoni Múzeum (1920-1928), a debreceni Déri Múzeum (1923-1929), az ELMŰ Honvéd utcai bérháza és alállomása (Román Ernővel, 1926-1931) vagy éppen a furcsa homlokzatú Nyáry Pál utca 10. (1933).
A szabadon álló, nagyméretű, magasföldszintes, manzárdtetős villa 1923–24-ben készült Pollacsek Bernát számára. Valószínűleg csak átépült, mivel adatunk van rá, hogy 1916-ban még Hrehuss Pál és neje lakott benne, és később, 1923 júniusában vette meg Pollacsek. 1923 októberében már a magánépítkezések között szerepelt az Istenhegyi út 8. alatti telek családi házként való átépítése, így ekkor kezdődhetett meg a most látható villa kialakítása. A ház formái a francia klasszicizáló barokk építészetet idézik. Középtengelyében ovális alaprajzú, kupolaszerű manzárdtetővel fedett rizalit magasodik, ebben kapott helyet a lépcsőház. Az itt nyíló bejárati kapuhoz ívelt kő előlépcső vezet. A kapu felett kovácsoltvas korlátú erkély, valamint két szintet átfogó, szintén kosáríves záródású ablak emelkedik. A hátsó homlokzat fő motívuma a középtengelyben a teraszra négy ión oszloppal nyíló loggia.
A közel százéves, francia barokk épületeket idéző ház a megszületése után azonnal tulajdonost váltott. Előbb a Felsőmagyarországi Bánya- és Kohómű Rt. vezetője, Kerekes Izsó kezébe került, akit 1930 márciusában egy, a Lánchíd pesti hídfőjénél közlekedő villamos gázolt halálra. Az ügyet az egymásnak ellentmondó szemtanúk miatt hosszú hónapokon át nem tisztázták, az időközben Quittner Ervinnel garázst építtetett özvegye pedig továbbadta az ingatlant, aminek falai közé Horváth Ernő tiszteletbeli uruguayi főkonzul, a Horváth Sándor és Fiai festék- és lakkgyár egyik vezetője költözött.
Fotó: WhiteSkiff Properties
1944 őszén a Magyar Mezőgazdák Állatértékesítő Rt. költözött a helyére, majd bombák kezdtek hullani a fővárosra, a villa azonban súlyosabb károk nélkül megúszta, így minden esélye megvolt arra, hogy az államosítások után végül egy vezető politikus vagy egy művész otthonává váljon.
Ehelyett a Magyar Kommunista Párt kezébe került: 1945 tavaszán még csak pártnapokat tartottak itt, júniusban azonban Haladó művészet címmel képzőművészeti kiállítás is nyílt a falak mögött, olyan, a Rákosi- és Kádár-korban később fontos szerepet kapott művészek részvételével, mint Kmetty János, Bortnyik Sándor, Borsos Miklós, Mikus Sándor és Kerényi Jenő.
Horváthék ekkor még maradhattak az épületben (az 1948-as telefonkönyv megemlékezik az itt élő dr. Horváth János Tamás tiszteletbeli alkonzul-közgazdászról), az államosítás során azonban el kellett hagyniuk. Az alig huszonöt éves épület állami kézbe került tehát, 1964-ben viszont a Belügyminisztériumnak adták át, hogy a következő évben a BM napköziotthonos óvodájaként nyithassa meg a kapuit, miután parkjába pedig két újabb épületet húztak fel.
A hétezer négyzetméteres, ősfás telken elterülő – több magyar filmben, köztük Mamcserov Frigyes A fantasztikum betör a detektívregénybe, avagy Daibret felügyelő utolsó nyomozása (1977) című tévéfilmjében feltűnő – épület részletei mindezek ellenére jórészt megmaradtak, így kovácsoltvas rácsai és díszei, valamint néhány ajtaja megőrizték a húszas évek felső tízezrének emlékét.
A rendszerváltás után is állami tulajdonban maradt felújítására pedig egészen az ezredfordulóig nem volt esély, akkor azonban egy miniszterelnöki határozat több, a környéken fekvő társával együtt a felújításáról döntött, azzal a céllal, hogy azok helyreállításuk után közjogi méltóságok otthonává váljanak.
Az Istenhegyi út 8. az 1999-ben született javaslati csomag szerint a köztársasági elnök mindenkori lakásává alakult volna, a témát koordináló Kormányzati Elhelyezési Iroda azonban 2001 tavaszán felismerte:
az egyszerűen nem alkalmas erre a célra,
így a munkák meg sem kezdődtek, az egyre rosszabb állapotú házat pedig továbbra is pusztították az elemek.
Az 1996 óta helyi védettséget élvező, 2009-ben műemlékké vált épület megújulásának azóta sem volt igazán reális esélye, annak ellenére, hogy több alkalommal is gazdát váltott: előbb egy pénzügyi tanácsadócégből kinőtt beruházóhoz (Sztár Co, 2003-2006), azután 2006-ban a CS Invest Beruházó és Ingatlanfejlesztő Kft-hez, majd néhány hónapot az Erste Bank és az Erste Ingatlan tulajdonában töltött, mielőtt négy évvel ezelőtt a számos területen, így például klasszikus veteránautók restaurálása, a kockázati tőkebefektetések, illetve a hajózás terén is aktív Whiteskiff-csoport ingatlanokkal foglalkozó tagja vásárolta meg.
A befektető eddigi épületrevitalizációs projektjeit és más munkáit látva pedig a háznak minden esélye megvan arra, hogy újra régi fényében fogadja az előtte elhaladókat, bár a munkák már 1 éve a tervezési fázisban vannak. Céljuk pedig az eredeti állapot helyreállítása.
Forrás: 24.hu
hegyvidekujsag.hu
Archív fotók: Fortepan / Suzanne Lorant
WhiteSkiff Properties
Fotók: Piros Bálint
