Mint ahogy az elhíresült, a család horvát eredetű, ahogy azt a neve is mutatja. A szájhagyomány szerint az egyik horvát törzs (rod) viselte ezt a nevet. 1087-ben Zvojnimir király - akinek felesége Ilona, Szent László királyunk testvére volt - gyermektelenül meghalt. A horvátok a Svačić rodból Petart választják királyuknak.

László királyunk unokaöccse és utóda Könyves Kálmán 1097-ben haddal vonult ellenük (Koloman puty). A csatát a horvátok elvesztik és Petar is elesik. Tisztelete történelmükben a mai napig kiemelkedő helyet kap, mint utolsó nemzeti király, A család leszármazottjai - a szájhagyomány szerint - Pozsega vármegyéből kerülhettek a Torontál megyei Bocsár községbe (?), ahonnan előnevük származik. (Erre vonatkozó írásos dokumentumok nem ismeretesek.)

A későbbi írásos adatok csak az 1500-as évek közepétől állnak rendelkezésre. A Dunántúlra települve kétnyelvűvé váltak és a név is a magyarnak könnyebben kimondható Svastics-ra módosult. A szintén kétnyelvű Zrínyiek seregeiben katonáskodtak.

Egy György, körösi várkapitány volt (Belovár-Körös megye), akinek fia Ferenc, a Zrínyi Miklós gróf vezette szigetvári védelemben harcolt 1566-ban a törökök ellen és halt hősi halált. János nevű testvére főhadnagyi rangban volt, és azt a feladatot kapta, hogy Zrínyi Dorinát kísérje férjéhez Batthyányi Boldizsár grófhoz.

Leghíresebb, Gáspár öccsük lett, aki Zrínyi György csapatában szolgált hadnagyként és egy török ellenes csatában a török parancsnokot, magát Szkender béget úgymond levágta. Ezért a tettéért „laurea virtutis”, később nemességet kapott. A címer felső részén látható levágott varkocsos török fő utal erre a dicső tettre.

S. János, aki körmendi várkapitány volt, urától a németújvári Batthyányi Boldizsártól Vas megyében kisebb birtokot kapott. Egy S. Gábor, mint strázsamester harcolt Báthori Gábor erdélyi fejedelem seregében (1608-13). Később már kapitányként szolgált és Esterházi Miklós palatínustól 1628-ban Vas megyében kapott érdemeiért további birtokokat.

A török idők multával a Vas megyei Sibrik uradalmakat igazgatta több Svastics mint jószágigazgató. A család Nyugat-Dunántúlon terjedt el Vas-, Zala és Veszprém megyékben. S. János-nak (1655-1755) a Szombathely közeli Toronyban volt szép birtoka és egy ma is álló emeletes kastélya. Később, egyik unokája Niczky Kristóf lesz a birtok ura, aki Mária Terézia uralkodása alatt futott be fényes karriert, grófi rangot kapott és udvari kamarai tanácsosként szolgálta a császárnőt.

Ettől az időtől két Svastics család is élt földbirtokosként Szentgáloskéren. Antal (1748-1797) és leszármazottai. A 48-49-es szabadságharcban a férfiak jó része harcolt a császáriak ellen, sokan hadnagy, főhadnagy, vagy kapitányként. Békeidőben megyei tisztviselők kerültek ki közülük: szolgabíró, táblabíró, alispán, megyei pénztáros, vagy akár főispán is volt közöttük Somogyban és Zalában.

Zalamegyében Gelsén S. Károlynak (1832-1896) és Géza nevű leszármazottainak volt birtoka.
Szentgáloskéren S. Imrének (1827-1894, 48-as százados), Nándor fia (1872-1928), Egon unokája (1904-1974) volt birtokos.

Svastits Imre (1827-1894) második gyermeke Nándor(1872-1928). Jogot tanult, Szigetváron lett szolgabíró. Birtokuk Szentgáloskéren volt. Később főispán lett és kormánybiztos. A tanácsköztársaság után a megye részéről ő tárgyalt a Prónay különítményesekkel, akik retorzióként rögtönítélkezni akartak. A tárgyalásra Nándor, katonatiszt öccsét, Imrét vitte magával a nagyobb nyomaték kedvéért, aki még maroklőfegyverét is kitette maga mellé az asztalra. Így sikerült megőrizni a törvényes kereteket. Feleségül Kapotsffy Margitnak (1879-1948) kérte meg kezét.
Gyermekeik: -Edit 1899-1988 (elsőfokú unokatestvéréhez, Szilárdhoz ment feleségül { Nándor öccsének,Imre fiának a fiához})
-Klára (1901-1980)
-Egon 1904-1974)

Svastics Egon (1904-1974) Keszthelyre járt mezőgazdasági akadémiára. Szentgáloskéren gazdálkodott. A képek szerint feltűnően csinos, karcsú és nagyon jó táncos volt. Kedves, elbűvölő modora miatt a nőknél is szép sikerei voltak. A szomszéd birtokos leányát, a feltűnően szép Kacskovics Bettyt vette feleségül. Dóra leányuk 1933-ban született. Egon bácsi nagy viccmester is volt. Egy téli napon meghívta édesapánkat vendégségbe. A mernyei állomáson már esti sötétségben várta egy szánkó. A kocsis olyan vadul hajtotta a lovakat, hogy majdnem felborultak, apánk rémülten kapaszkodott a kasba és szidta a kocsist mint a bokrot. Nagy kő esett le a szívéről, mikor megérkeztek Kérbe, de legnagyobb meglepetésére akkor derült ki, hogy a kocsis nem volt más, mint Egon bácsi.

Sajnos Egon bácsi házassága megromlott és elváltak. Dóra az angolkisasszonyokhoz került Budapestre, és kicsit szomorúan mesélte, hogy még a szent Karácsonyt is az intézet falai között kellett töltenie. A háború után földbirtokos gyerekként nem tanulhatott tovább, egy gáloskéri fiú, Csima Ferenc vette feleségül. Édesapánk állást szerzett neki a kaposvári kórházban, takarítónő lett a sebészeti műtőben. Én a gyakorlatomat töltöttem ott.
Egon bácsi újra nősült, kereskedelmi megbízott lett Fiuméban, majd Sopronban a külföldre eladott mezőgazdasági termékeket, élő állatokat átadó bizottság tagjaként, Péter fiával hármasban menekültek az oroszok elől előbb Tirolba, majd a Riviérán egy angol earl-nél kaptak alkalmazást komornyikként és szakácsnőként.
Az újabb stáció már New York volt, ahol az Ellis Islandon az immigration officer nácinak minősítette a svastics-svastica hasonlóság alapján. Egon bácsi ezért nagyon felháborodott és kikérte magának ezt a gyanúsítást. Végülis a Chemical Banknál lett kishivatalnok. Nyugdíjba menetel után Madridba költöztek.

A másik birtokos Lajos fia, Gábor (1829-1909) és felesége (Halassy Róza) korán meghalt leányuk, Ella (1868-1894) emlékére építették a kis temető-kápolnát.

Pál nagyapám (1867-1949), Gábor unokaöccse, Somogyban bérelt földet és gazdálkodott. Felesége Skublics Gizella volt, hat gyermekük született. 

Pali papáról emlékem csak a háború utánról származik. Gizi mama állítólag szívbeteg volt, és talán infarktus vitte el. Palipapa idősebb korában, gyermekeinél volt felváltva vendégségben, így nálunk is Kaposváron 1946-ban. Nagy fehér bajusza volt, botjára támaszkodva üldögélt egy széken. Édesanyám, hogy társalogjon vele megkérdezte, hogy hány óra van. Akkurátusan elővette a zsebóráját, jó messzire tartva, felkattintotta a fedelét és közölte, hogy például három fertály kettő. Én már ismertem akkor az órát, de hogy a három fertály mit jelent, nem mertem tőle megkérdezni.

Pál (1902-1974) édesapánk, mint valamennyi testvére Osztopánban született, ahol nagyapánk földet bérelt és gazdálkodott. Ötévesen adták Kaposváron iskolába, mozgékony, csintalan gyerek lehetett. Szerettek focizni az Árpád utcához közeli nagyréten, ahol 1912-ben nagy attrakció volt, repülőgép bemutató. Egy focimeccs után apánk vadonatúj kabátját ottfelejtette a réten és később már nem találta, valakinek biztosan megtetszett. A számonkérés során valamelyik barátja azt találta mondani, hogy a kabátot valószínűleg megették a tehenek. Retorzióról nem szól a fáma.

A gimnáziumot már Nagykanizsán végezte 1919-ben. Orvosegyetemre jelentkezett, ahová csak hivatalos igazolással lehetett felvételt nyerni, hogy az ú.n. tanácsköztársaság alatt semmi törvénybe ütközőt nem tett. Egyetem után a Zöldkereszt kórházba került (ma Tűzoltó utcai Gyerek Klinika). Szerelem Szabó Ibolykával, aki francia-olasz szakon tanul, 1933-ban esküvő a székesegyházban. Három fiú: Pál, Aladár, Egon.
Két évig bajai gyermekgyógyász édesapánk, majd 1934-től a kaposvári kórház a munkáltatója.
A front Kaposváron ér bennünket, szabadrablás, orosz megszállás. 1946-ban édesapánk az ú,n. "B" lista alapján állását veszti. Igazoló bizottsági tisztázás után, fél év múlva visszaveszik.

Iskoláink Anna utca, Majd Táncsics Gimnázium. Értelmiségi szülői háttérrel sikerül egyetemre jutnunk. Pali bátyám általános mérnök, Aladár gépészmérnök, jómagam, Egon orvos, sebész onkológus.

Mint a fentiekből is látható, hogy a család tagjai az évszázadok folyamán birtokos nemesek voltak, a hazát vitézül védték, és főleg jogi végzettséggel megyei tisztviselőként dolgoztak. Iparral, kereskedelemmel vagy bankszakmával tőke híján nem foglalkoztak.

A második világháború és az azt követő évek érzékenyen érintették a nagycsaládot.
Többen nyugatra menekültek, majd a rendszerváltás és az államosítás vagyonvesztéssel és hátrányos megkülönböztetéssel járt az itthon maradottakra. Újabbak az ’56-os forradalom után kerestek Nyugaton boldogulást. Az ’50-es éveket követően azonban az újabb generáció, a fiatalok számára már megnyíltak az értelmiségi pályák (mérnök, orvos, tanár). Ha vezető állásba nem is kerülhettek, de normális pozíciókat tudtak maguknak biztosítani.

A családfakutatás során ismertté vált a déli ágtól elszakadt és kissé feledésbe merült észak-dunántúli ággal összejöttünk és S. Imre (1941) segítségével családtalálkozókat szerveztünk 1997-től. Ezeken a találkozókon még sikerült összejönni a hazájukat kényszerűségből elhagyó idősebb rokonainkkal. Így elmondhatjuk, hogy megvalósult a nagycsalád újra egyesítése.

A korábbi századokban, amikor még volt nemesi vármegye a nemességhez tarozás jelentett valamit. Ahol a család be volt jegyezve, abban a vármegyében választhatott képviselőket, tisztségviselőket és őket is választani lehetett tisztségviselőnek. Ilyenek voltak például a szabadságharcban egy Svastics Pál, egyenesági felmenőm, megyei pénztáros volt. Amikor Jelasics átjött a Dráván Somogyba, elrejtette a megye pénztárát, majd később Noszlopy Gáspár kormánybiztosnak adta át azt, aki nemzetőrséget kezdett szervezni a megyében. Ezért a tettéért később több év várfogságot szenvedett Komáromban.

Másik tisztségviselő volt például Svastics Nándor (1872-1928) szentgáloskéri birtokos, aki jogot tanult, majd főispán lett, a Tanácsköztársaság után kormánybiztos. Ő az egyik, akinek csontjait oly gyönyörűen sikerült azonosítani.

Az ő egyik unokája Svastics Dóra a a reprivatizáció, földárverezés kapcsán szerzett vissza bizonyos nagyságú földet. A szentgáloskéri kúriát is felkínálták neki vételre, de kis nyugdíjából ilyesmi nem is jöhetett szóba. Végülis egy kaposvári vállalkozó - Sugár Gizella - vette meg és hozta rendbe. Nagyon hálásak vagyunk neki, mert egyik családi találkozónkat is megszervezte ebben a szép miliőben.

A másik kúria, amelyhez a temetőkápolna tartozott, Svastics Gáborék építették , aki nagyapám unokatestvére volt. Ők jól ismerték egymást, mert Aladár bátyám, nevét az ő fiúk neve után kapta. Az én Egon nevemet,  Nándor bácsi azonos nevű fia után kaptam.

Az én nagyapámnak saját földje nem volt, Osztopánban  - Somogyvár melletti faluban -  bérelt földet és ott gazdálkodott. Édesapám és testvérei is mind oda születtek.

Édesapám bátyja S. Béla Jákra nősült, Feleségének, Stromszky Magda birtokának gondjait vette nyakába. A birtokügyeit sikerült rendbe raknia, az adósságokat kifizették, majd jött a második háború utáni vagyonelkobzás, és minden oda lett. Egy nagyon szép kúriában laktak, amelynek a sorsa nem olyan szerencsés mint a gáloskérié, mert néhány éve arra jártunk és elég romosnak nézett ki, nagyon elhagyatott volt. Béla bácsi fia S Dániel - 92 éves elmúlott - kapott vissza földet és erdőt is, de ezeket inkább eladogatta, minthogy személyesen hasznosította volna.

Távoli rokonunknak Svastics Lajosnak (1923-1988) volt malmuk Tapolcafőn, ami most már Pápához tartozik. Vagyonuk elkobzása után még többször fizikai bántalmazásnak is ki volt téve, nem véletlen, hogy fia 1956-ban jó szívvel mondott búcsút szülőhazájának.

Édesapám Andor öccse (1906-1976) birtokos családba nősült, Éva lányuk (1944) "x"-es származás miatt gimnáziumba nem mehetett, csak később kerülőkkel tudott felsőfokú végzettséget szerezni. Hasonlóan Nándor bácsi lányunokája Dóra, aki Szentgáloskéren született 1933-ban, nem tanúlhatott . Édesapám beszerezte takarítónőnek a kaposvári kórház sebészeti osztályára. Nagyon jól megállta a helyét. 

Visszatérve a nemességre, az állítólagos királyi leszármazásra, ennek manapság semmi jelentősége nincs. Van egy festett címer a szobánk falán. Van egy francia mondás: nobless oblige. Ami azt jelenti, hogy a nemesség kötelez. Kötelez bennünket tanulásra, hazaszeretetre, boldogulásra és mások megsegítésére is. Lelki, erkölcsi, testi, szellemi és anyagi segítségnyújtásra is.

Körülbelül ezt jelenti számomra az örökség és így próbálom élni életemet.