Történetünk még 2015-ben kezdődött, amikor is pályázatot nyújtottunk be, egy hosszú-hosszú évek óta kihasználatlan kastély hasznosítására. 11 hónapnyi (!) hivatalos levelezgetés, telefonálgatás után, hasznosítási kérelmünket elutasították.
Pont egy éve, hogy 2015 novemberében elkezdtünk utánajárni, kihez kell fordulni, ha szeretnénk a kastély "életében " részt venni. A kastély bérlője egy szociális intézmény, honlapjukon önkénteseket kerestek, így felvettük a kapcsolatot az intézmény igazgatónőjével, levelünkben felajánlottuk együttműködésünket az intézménynek.
Mivel megkeresésünkre nem érkezett válasz, így a weblapon található összes címre küldtünk egy levelet, amelyben leírtuk, hogy az Igazgató Asszonyhoz írt levelünkre nem érkezett válasz, ezért a segístégüket kérjük abban, hogy kihez forduljunk felajánlásunkkal.
Másnap kaptunk is egy levelet, az Igazgató Asszonytól:
Sajnálattal olvatam a telephelyre írt levelét, melyben arról ír, hogy nem reagáltam levelére. Megkeresése megérkezett (2015. november 27-én), amelyet továbbítottam az intézményünk fennatartója részére, illetve ezzel egy időben intézkedésemről Önt is tájékoztattam. Tekintettel arra, hogy a fenntartótól nem érkezett részemre válasz, így sajnos Önnek sem tudok megnyugtató választ adni megkeresésére.
--------------------------------------
Nem ez lesz az egyetlen levél, amely a 11 hónap során "elveszett"...
2015 dec 21-én levelet kaptunk a fenntartótól, vagyis az SZGYF Bács-Kiskun Megyei Kirendeltségétől:
Tisztelt .................Úrhölgy!
A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Bács-Kiskun Megyei Kirendeltsége részéről köszönjük a Teleki kastélyra vonatkozó megkeresését és érdeklődését.
Szíves tájékoztatásul: az Ön által írt levél kevés információval szolgál elképzeléseit és bemutatkozását tekintve, ezért a Főigazgatóság felé nem került felterjesztésre.
Amennyiben az érdeklődése továbbra is fennáll, kérem olyan részletes anyagot küldeni szíveskedjen, amely formailag és tartalmilag is továbbítható a Főigazgatóság részére.
Üdvözlettel:
DKE
pályázati pénzügyi referens
Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság
Bács-Kiskun Megyei Kirendeltség
Fejlesztési Osztály
......................................Természetes, hogy kevés információval szolgáltunk, mivel a megkeresésünket nem a Főigazgatósághoz intéztük, csupán együttműködést ajánlottunk a Szociális Intézménynek.
Két ünnep közt kilátogattunk a kastélyba, hogy megnézzük, milyen állapotok is vannak jelenleg. Ekkor jött a döbbenet.
A kastély kong az ürességtől. Az intézmény egyik nagyon kedves dolgozója körbevezettett minket, és beszélgetésünk során nagyon sok minden kiderült.
Megkérdeztem, ha mondjuk egy nagyobb rendezvény, esküvő, bármi lenne, hány embert tud biztosítani az intézmény. A hölgy szerint, ha nagyon fontos, maximum 10 ember össze tudnak szedni a környező falvakból.
A fentieknek megfelelően, 2016 január 4-én, elküldtük a hasznosításra vonatkozó pályázati anyagunkat az SZGYF-nek, külön kitértva arra, hogy amennyiben mód van rá, a jelenlegi bérlővel együtt, szeretnénk hasznosítani a kastélyt. Ekkora területen, ekkora épületben bármikor jól jön 2-2, "maximum 10 ember".
Január 7-én megszűnt a kastély weblapja, ami azóta sem működik.
(Minősíthetetlen hangnemben) tájékoztatott, hogy a pályázat továbbításra megfelelt, továbbították a Főigazgatóság felé, innentől ne telefonálgassak, mert amúgy sem adhatnak ki információt, illetve van, hogy 1 év (!), mire döntés születik, ne sürgessem őket!
Március 24-én, levelet írtunk a szociális intézmény igazgatónőjének, hogy legalább azt megtudjuk, az ő szerződésük vajon meghosszabításra került-e.
A válasz:
intézményvezető
...............................................
Újra kilátogattunk a kastélyba, újabb döbbenet. 2 órán keresztül lófráltunk a kertben, bent a kastélyban, és senkivel, ismétlem senkivel nem találkoztunk. A kulcsok az ajtókban, bármit megtehettünk volna.
Baráti kapcsolataink révén, a Megyei Önkormányzat elnökével is sikerült beszélnünk, ő elmondta, nem a megyéhez tartozik a kastély, 2010-ben elvették tőlük, és abban sem tud segíteni, kihez forduljunk, mert semmilyen információja nincsen az ingatlanról.
Április 20-án, levelet írtunk az SZGYF Főigazgatójának, Fejlesztési Igazgatójának, és Osztályvezetőjének is, hogy megérdeklődjük, mi a helyzet a pályázatunk elbírálásával, illetve ki az illetékes ebben az ügyben.
Az Osztályvezető Úr aznap válaszolt, tájékoztatott arról, hogy ki az ügyintéző, illetve, hogy hamarosan keresni fognak.
Ezek után elmondta, hogy nincs ivóvíz, szennyvízhálózat a kastélyban, ezért az ÁNTSZ nem engedné, amit szeretnénk stb. Említettem neki, a jelenleg is futó Nemzeti Kastély- és Várprogram pályázatot, amivel ezek a problémák orvosolhatóak lennének. Tudnak róla, több ingatlanukkal fut is ez a pályázat, de ide nem kérték.
Utána az jött, hogy a kastély a Szociális Integrált Üdültetési Rendszer része, erre szigorú jogszabályok vonatkoznak, így nem adhatják bérbe üzleti célra.
Végülis, a beszélgetés végére kiderült a lényeg, hogy nem kívánják a kastélyt kimozdítani ebből az integrált szociális rendszerből, ezért üzleti célra nem adják bérbe. Pont. Elismerte, tisztában vannak azzal, hogy több pénzt hozna ha üzleti célra adnák bérbe, de ezt mégsem szeretnék. Azt is tudják, hogy egy ekkora területen 2-2 ember váltja egymást, csak azért, hogy legyen ott valaki. Ez az üzemeltetés, és ez teljesen természetes!
Elmeséltem az ügyintéző Úrnak, hogy a legutóbbi látogatásomkor, 2 órát töltöttem el a kastélyban, és SENKIVEL (!!!) nem találkoztunk. Kulcsok az ajtókban, és egy lélek sem jött elő 2 órán keresztül, tehát gyakorlatilag bárki bemehet, és akár 2 óra alatt kipakolhatja a kastélyt. Ekkor már egy kicsit más hangnemben közölte, hogy ez egy magánterület ( megjegyzem, ez sehol nincs feltüntetve, és hivatalosan, papíron, szálloda és konferencia központként üzemel) és nincs jogom csak úgy bemenni.
Annyiban maradtunk, hogy ha változik a helyzet, értesítenek.
Annak, aki nem tudná:
Minden évben közzéteszik azon ingatlanok listáját, amelyek az adott évben az integrált üdültetési rendszer részét képezik. Ezt a listát minden évben felülvizsgálják, frissítik, mivel csak megfelelő műszaki állapotban lévő ingatlanok vonhatóak be. Utánanéztünk, a mi kastélyunk az elmúlt 5 évben nem volt az integrált üdültetési rendszer része, és 2016-ban sem az.
Biztos, ami biztos május 6-án megkaptuk Cs.G.-től, Dr. B.J. főosztályvezető úr levelét, mely írásban is megerősíti a telefonban elhangzottakat, kitérve arra, hogy "az ingatlan az SZGYF alapfeladatainak ellátásához szükséges."
Elképzelésünk sincs arról, hogy ez a 2-2 ember, milyen feladatokat lát el a kastélyban, amelyek nélkül az SZGYF nem tudná ellátni az alapfeladatait, de bizonyára így van.
Nem hagytuk annyiban! Mivel az ingatlan 1/1 arányban a Magyar Állam tulajdona, ezért Dr Seszták Miklóshoz fordultunk. Tőle nem érkezett válasz.
Így június 23-án, a NFM-hez küldtünk levelet.
Július 26-án H.O. csatoltan küldte a következő levelet:
Ennyi idő elteltével teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy a tulajdonossal (Magyar Állam) nem fogunk dűlőre jutni, így más módon közelítettük meg a dolgot. Az erdélyi példákat követve, utánanéztünk, van-e ma is élő jogos örököse a kastélynak. Gróf Teleki Kálmán segítségével sikerült megtalálnunk az örököst.
Pici probléma, hogy Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, ahol nem létezik restitúciós törvény, vagyis a ma élő örökösök nem igényelhetik vissza az államosított birtokaikat.
Ennek megfelelően, a következő tájékoztatást kaptuk: „Az egykori örökösök Magyarországon nem kaphatják már vissza egykori ingatlanjaikat, a rendszerváltás után ennek rendezését szolgálta nálunk a kárpótlási jegy –ha nem is teljesen az, nálunk ez volt a „restitúciós törvény”. Ha a kastély állami tulajdon, és az állam nem akarja eladni, nem lehet sokat tenni.
Ön azonban rámutatott a fájó igazságra: az elmúlt években szó szerint szétverték a magyar örökségvédelmi rendszert, ennek legfőképpen gazdasági-pénzügyi okai voltak.”
Még mindig nem adtuk fel. Az Országgyűlés Kulturális Bizottságához fordultunk. Megígérték, utánanéznek. 1 hét múlva, november 4. a következő tájékoztatást kaptuk:
Tisztelt ...............,
igyekeztünk tájékozódni az ügyben, amely valóban nem volt könnyű. Azt a tájékoztatást kaptam a megyei önkormányzattól, hogy idén ősszel felújításon esett át az épület, amely továbbra is a megyei önkormányzat tulajdona és nincsen szándékában eladni az épületet. Mivel az Országgyűlés Kulturális Bizottsága egy parlamenti kodifikációs szerv, nem műemlékvédelmi vagy egyéb hatóság, sem joghatósága sem költségvetése, sem ráhatása nincsen ilyen egyedi ügyekre - ez mind a minisztériumnál és a tulajdonos önkormányzatnál van.
Tisztelettel és barátságos üdvözlettel:
Sz L
Erre a fordulatra aztán igazán nem számítottunk. Rákérdeztünk, ki volt az, aki ezt a tájékoztatást adta, mert ebből semmi sem igaz. Sem a felújítás, sem az, hogy a megyei önkormányzaté lenne az ingatlan.
A válasz:
"Kollégámat kértem meg, hogy érdeklődjön, sajnos nem jegyezte fel, kivel beszélt, egy hölgy adta számára azt az információt, hogy tudomása szerint a megyei önkormányzaté az épület és nem szerepel tervben az eladása."
Tisztelettel és barátságos üdvözlettel:
Sz L
Mindeközben, 2016-ban végig kint volt az SZGYF honlapján a kastély, miszerint megnyílt,( a nyitás időpontja többször változott) és várja vendégeit.
EZ SEM IGAZ!
Először április 28-án:
Mivel a fentiekben - a honlapon közzétett információkkal ellentétben - a nyár második felére ígérték a nyitást, augusztusban:
Nem kaptunk választ.
Végül November 23-án:
Tehát, most már az sem biztos, hogy 2017-ben, bevonják a rendszerbe.
Összegezve: Ma Magyarországon az egyetlen módja annak, hogy egy elhagyatott kastély megmeneküljön a pusztulástól. Az, ha valaki megvásárolja, és felújítja. Persze, csak ha az állam hajlandó eladni. Mivel nem nagyon jellemző, hogy a magyar emberek tömegével vásárolják és újítják fel ezeket az épületeket, így vagy az állam hagyja elpusztulni „gazdasági-pénzügyi” okok miatt, vagy jön egy külföldi, megvásárolja, majd mikor rájön, hogy kevés a pénze, az épületet hátrahagyva elhagyja az országot, és soha többé nem találják meg.
Ezzel szemben, például Erdélyben több magyar kastélyt is visszakaptak az örökösök az államtól. Ne legyenek illúzióink, a Román Állam sem szívesen áldoz pénzt magyar műemlékekre, és a visszaigénylés sem megy könnyen, de van rá lehetőség, és az utóbbi időben egyre többen élnek is vele. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy ezek az örökösök, semmiben sem különböznek az átlagembertől, tőlünk. Nem vagyonosak, nincsenek milliárdjaik kastély felújításra. Viszont, mivel a szüleik, nagyszüleik birtokairól van szó, sokuk ezekben az épületekben töltötte gyerekkorának egy részét, emlékek kötődnek az adott épülethez, ezért emberfeletti erővel próbálkoznak, ragadnak meg minden apró lehetőséget azért, hogy közösségi összefogással, nemzetközi segítséggel, hosszú évek kitartó munkájával újjáépítsék, megmentsék saját örökségüket az enyészettől.
