Az 1900-as évek első felében az egyik legsikeresebb budapesti szanatórium volt, elsősorban tüdőbeteg gyerekeket fogadott, majd az ÁVH épülete lett. Később a Belügyminisztérium birtokába került. 1958-tól ismét egészségügyi funkciót kapott, leginkább tbc-s elmebetegeket helyeztek el benne. 1978-ban ideiglenesen újra bezárt, majd egy évre rá ismét megnyitott, Tündérhegyi Pszichoterápiás és Pszichoszomatikus-rehabilitációs Osztály néven. 1984-ig részlegesen felújították, és 1994-től 2009-ig Országos Pszichiátriai, majd Rehabilitációs Intézet néven működött. A szanatórium a Lipótmező „Tündérhegyi részlege” lett, pszichoanalitikát tanítottak itt, mígnem egy 2016-os árverésen továbbadták. Állami hitelből és a félretett 300 milliójából vette meg 4 éve igen nyomott áron Farkas Flórián sofőrje a Tündérhegyi Pszichiátria akkor még jó állapotú épületét, a hozzátartozó 7500 m2-es telekkel együtt. Az épület azóta gyors pusztulásnak indult, annak ellenére, hogy létezik egy kerületi rendelet, ami épp arra hivatott, hogy ilyesmi ne történhessen meg.
Fotó: https://ketfarkukutya.mkkp.party/
Preisich Kornél (Szolnok, 1869. június 15. – Budapest, 1955. január 1.) gyermekorvos, az orvostudományok doktora.
A budapesti egyetemen végezte tanulmányait, 1894-től a Stefánia gyermekkórház, majd 1904-től a Szent László Kórház főorvosa, magántanár, kutatásokat végzett a gyermekkori heveny fertőző betegségekkel és a gyermekkori tuberkulózissal kapcsolatban.
Neológ, asszimilálódott zsidó családból származott, majd az 1900-as évek elején reformátussá keresztelkedett. Apja, Preisich Adolf szesz-, bor- és terménykereskedő 1864-ben vette feleségül Kuffler Jozefint, és kibérelték a Szolnok mellett lévő Rákóczi-vadászkastélyt, és a hozzá tartozó birtokot. Itt született Kornél 1869-ben. Két bátyja volt, Vilmos és Zsigmond, majd két húga született, Friderika, valamint Gizella. Négy éves korában csigolyagyulladást állapítottak meg nála, Budapestre és Bécsbe vitték orvosokhoz. Gipszágyba fektették, de ez sem segített, 16 éves korára teljesen kialakult púpossága. 1879-ben Szolnokra költöztek, majd nem sokkal később apja elhunyt. 1908-ban, 39 évesen vette el feleségül Wessel Margitot, és egy évvel később megszületett fiuk, Preisich Gábor, majd 1915-ben lányuk, Irén.
Orvosi pályája
Budapestre költöztek, ahol orvosnak kezdett tanulni. Harmadévesen gyakornok lett Petrik Ottónál a neves kórboncnok professzornál, majd a Stefánia gyermekkórházban Bókay János professzornál, de igazi barátja és segítője mindvégig Petrik maradt. 1900 januárjában megpályázott egy külföldi ösztöndíjat, és ennek keretében kiutazott Párizsba, a Pasteur intézetben Ilja Mecsnyikov professzornál tanult. 1904-től a Szent László Kórház főorvosa lett Gerlóczy Zsigmonddal együtt. 1906-ban egyetemi magántanári kinevezést kapott. Közben praxisa egyre nőtt, Budapestre és vidékre is hívták konzíliumba. Sok fiatal orvossal, mint Heim Pál, Berend Miklós, Beck Soma és Krompecher Ödön szoros barátságba került, és sokat dolgoztak együtt. Kereste a diftéria, a tífusz és a vérhas betegségek legjobb kezelési módszerét. A Tanácsköztársaság alatt ő lett a Szent László Kórház igazgatója, emiatt 1920-ban fegyelmi vizsgálatot indítottak ellene. Kizárták az orvosi körökből, felfüggesztették főorvosi állásából. Valószínűleg Gerlóczy Zsigmond vádolta meg, de a három évig tartó fegyelmi vizsgálat végén minden vádpontban ártatlannak minősítették. „B-listás”-nak minősítették, ezért írásait nem publikálhatta, és mikor állásra pályázott, visszautasították kérelmét. Közben praxisa egyre nőtt, ő gyógyította Gulácsy kisfiát, Bródy Sándor gyermekeit és az egész Weiss Manfréd családnak ő volt a gyermekorvosa.
Preisich Gyermekszanatórium a Tündérhegyen
Berenddel már korábban foglalkoztak egy gyermekszanatórium létesítésének gondolatával, őt azonban agyonlőtték a kommün alatt, úgyhogy unokaöccsével együtt vásárolt a Zugligetben egy villát. Ezt vezette több évtizeden keresztül. A második világháború alatt bujkált, a szerencsének köszönhette, hogy családjával együtt megmenekült az üldözéstől.
1928 Tündérhegyi gyermekotthon
1943
A Zugligeti szanatóriumot államosították, onnantól kezdve 1958-ig az ÁVH birtokolta, majd ismét egészségügyi célokra használták,
Preisich Kornélt a háború után rehabilitálták, majd kitüntették, sőt, 1952-ben megkapta az orvostudományok doktora címet is, de szanatóriumát soha nem kapta vissza. 1955-ben halt meg.
utoljára az OPNI tündérhegyi részlege működött benne, ez 2009-ben bezárt, azóta az épület üresen áll, fokozatosan romló állapotban.
forrás: wikipedia
fortepan.hu- Preisich család
fortepan.hu -Glázer Attila
Az MKKP cikkét a Pesti Hírlap összegezte, miszerint:
- a Preisich Szanatórium (vagy Tündérhegyi Pszichiátria) az 1900-as évek elején épült, rajta egy még mostani állapotában is impozáns villa és az azt körülvevő park, elég komoly kilátással a környező budai hegyekre.
- Az épület 2016-ban egy állami árverésen kikiáltási áron, 509 millió forintért kelt el.
- A 7460 négyzetméteres telken fekvő ingatlant Botlik Balázs cége, a Property Miracle Kft. vette meg. Ezt a céget erre a célra, két héttel az üzlet előtt alapították.
- A cég a 300 millió forintnyi önerő mellé a Növekedési és Hitelbanktól kapott 200 millió forintnyi jelzáloghitelt a vásárláshoz.
- A telek a XII. kerületi Béla király út mellett fekszik az erdőben, pazar panorámával, ezen a környéken 100 millió forint körül vannak az 1000 m2-es telkek, ilyen épületek nélkül is.
- A cég tulajdonosa, Botlik Balázs Farkas Flórián és Fellegi Tamás sofőrje is volt.
A villa és kertje 2017-óta a kerületi önkormányzat rendelete alapján helyi védelem alá került, ami elvileg azt a célt szolgálná, hogy országos műemlék védelemmel nem rendelkező épületek is védettséget kapjanak helyi szinten. A rendelet lényege, hogy a védettséggel rendelkező ingatlanok esetében
a mindenkori tulajdonosnak gondoskodnia kell az ingatlan állagmegóvásáról, a felújítása során pedig eredeti, építéskori állapotba kerüléséről.
Ez viszont nem történt meg, az ingatlan őrizve nincs, a kerítés több helyen hiányzik. Az épület összes ablakát betörték mostanra és a tetőn át is ázik.
Ha a pusztulás tovább folytatódik, az épületnek nem marad más hátra, mint a lebontás, és akkor az értékes telekre bármi építhető lesz.
Fotók: Szegedi Szabolcs
