A kúriáról éppen úgy nem találtunk információt, ahogyan a megtalálása sem volt egy könnyű eset. Egy TSZ területén, a kis bocikon túl (tovább a sárban), csodálatosan új és ragyogóan tiszta "Dzson Dér" vagy "Diri" (kinek hogy tetszik) traktorok közt végül ráleltünk.
Kertje települési jelentőségű, viszont az épület nem védett, így az új tulajdonosnak köszönhetően gyorsan rá is került az "autentikus" cserép utánzatú lemez tető.
A hagyomány szerint a kúriát olasz építészmérnök tervei alapján 1854-ben emeltette Petrás Pál.

A Petrás család régi nemességét 1785-ben Petrás János Márton és András igazolta Fejér vármegye Közgyűlése előtt. Mivel Petrás Jánosnak nem volt gyermeke, a kúriát és birtokai egy részét Koller Ignácnak adta el. koller Ignác halála után a kúria idősebb fiáé Tivadaré lett. Koller Tivadar nemzetgyűlési képviselőként működött 8 gyermeke volt. A család egy része az 1949-es államosításig a kúriában élt.
Miután elvették a Koller családtól az épületet, az 1950-es évek elejétől a TSZ kezébe került. Az 1970-es években átalakították, irodák működtek benne.
A 6 katasztrális holdat kitevő, platánfákban gazdag park nagyobb részét kiírtották, egy részében lovaspályát alakítottak ki.

Belseje kéttraktusos, középfolyosós elrendezésű, egykor az előcsarnokon és az ebédlőn kívül 8 nagyobb szoba volt benne. Az ebédlőben és a szalonban intarziás parketta, az előcsarnokban mozaikos padló volt.

Forrás: Kastélylexikon