A Meszleny család a XVIII. század első felében építette fel Velencén a kúriát, melyet Hauszmann Alajos (magyar eklektika egyik legnagyobb mestere eklektikus, döntően neobarokk elemeket tartalmazó stílusban.) átépítette emeletes, eklektikus kastélynak. 1923-ban készült el.


A kastélyt magának építette nyári nyaralónak. A neves építész nem sokáig használta az épületet, ugyanis 1926. július 31-én meghalt. Örökösei a budafoki gyáriparos Gschwind családnak adták el a kastélyt. Az épületet 1954-ben államosították, a dohányipari szakszervezeté lett. Az 1960-as évek óta az ÉDOSZ üdülője.

A terület olyan épületcsoportot takar, amelynek legértékesebb eleme ez a kastély. Az épület belsejének egy része máig megmaradt eredeti állapotában: az előcsarnokban neobarokk kandalló áll, a mennyezetet stukkók borítják. Az emeletre szépen faragott falépcső vezet fel. A díszterem mennyezetét is stukkók díszítik, a sarokban az eredeti majolika kályha áll. A területen fellelhető többi épület állapota rossz. A kastélyparkban védett hárs és gesztenyefák találhatóak, de a kertet sajnos benőtte a gaz és egyéb gyom. A park le van zárva.

Végül céges üdülőként működött, "ennek megfelelően" lett belül átalakítva. A nagy termekből kicsi szobákat fürdőszobákkal alakítottak ki, amik világoskék színükkel és zuhanytálcájukkal a régi szocreál stílust idézik. A földszinti egykori ebédlő plafonján még fellelhető némi gipsz stukkó a régi díszekből, de azt viszont tönkre vágják a modern, 6 fénycsöves neon armatúrák. Több helyen a kijavított beázások nyomai látszódtak, helyenként le-lepotyogva emiatt látszik a stukatúrnádas plafon. Amik talán még eredetiek a régi időkből, azok az emeletre felvezető falépcsők és az ebédlőben található cserépkályha és kandalló.
Összességében statikailag jó állapotú az épület, menthető lenne, ha egy jó befektető rátalálna.