Elherdált Örökségünk

Keglevich kastély - Pétervására

Ti küldtétek...

2017. január 31. - Elherdált.Örökségünk

A kastélyra Kovách Judit Regina hívta fel a figyelmünket. Műemléki védelem alatt áll, és sok más műemlékhez képest jó állapotban van, mivel

"a 60-as években lelkiismeretesen felújítottak ( Mezőgazdasági Szakiskola működött benne, Majsányi László igazgatóságával, aki több évtized alatt az eredeti, háború előtti állapothoz közelítő állagot alakított ki, nem kevés anyagi ráfordítással és energiával." - írja Judit, aki azért ajánlotta figyelmünkbe a kastélyt mivel az "sajnos erőteljes romlásnak indult a jelen gazdák nemtörődömsége miatt."

Közeradjuk, hátha az illetékesek még idejében lépnek, hogy megelőzzék a jelentősebb állagromlást.

Az örökségvédelmi rendszer helyreállításáért indított petíciónkhoz itt csatlakozhatsz:


https://www.peticiok.com/peticio_a_magyar_oroksegvedelmi_rendszer_helyreallitasaert

kastely.jpg

"A II, világháború idején romos állapotba került a kastély. Teljes pusztulásához hozzájárult, hogy kirabolták, amit lehetett, elvittek belőle: a kályhákat szétszedték, a bútorokat, de még a tartó gerendázatot is ellopták. Az ezt követő években részben lakhatóvá tették, és 17 különböző szerv (mezőgazdasági termelőszövetkezet, tűzoltóság stb.) költözött bele, de ez az épület állapotát tovább rontotta.

A 60-as évek elején a Mezőgazdasági Minisztérium kezelésébe került, a Mezőgazdasági Szakoktatási Főosztály szakmunkásképző iskolát alakított ki a kastély épületében, és megkezdődött a felújítása. Pótolni kellett a kifűrészelt gerendákat, központi fűtést kellett bevezetni. A felújítás kiterjedt az épület minden részére, és folyamatos volt évtizedeken keresztül. A falak megerősítése, festése, a kapuk, műemlékajtók beszerzése, a parkettázás, a vizesblokkok kialakítása mellett a lovagterem freskóinak teljes restaurálása is megtörtént, mindez a Műemlékvédelmi Főfelügyelőség útmutatása alapján.
019.jpg
A kastély főépületében és szárnyaiban mintegy kétszáz tanuló nyert kollégiumi elhelyezést és teljes ellátást. A felújítás első fázisát Tóth József igazgató végezte, majd 1970-től utódja, Majsányi László igazgató irányította az épület felújítási munkálatait és a folyamatos karbantartását 25 éven keresztül.

Az épület udvarát és környezetét parkosították. A belső udvaron kétezer rózsatőből álló parkot alakítottak ki. A kastély körül újabb és újabb épületekkel, irodákkal, gyakorló műhelyekkel, konyhával, tanügyi épülettel bővítették az iskolát, évente sok millió forintot fordítottak a fejlesztésére és a kastély fenntartására.

Az elmúlt években a minisztérium eladta a kastélyt, az épület kiürült, korábbi kollégiumi funkciója megszűnt, az épület romlása újra megkezdődött. Az iskola az újabb épületekbe költözött át, a kastély felújítása, karbantartása elmaradt. A falak állapota külsőleg is romlik, hámlik a festés, látható a vizesedés. Jelenleg a szárnyakat a Türr István Képző és Kutató Intézet rendelkezésére bocsátották, az udvaron keresztül drótkerítést húztak a két intézmény, a mezőgazdasági szakképző és a Türr István KKI elválasztására.

Ma még viszonylag kisebb ráfordítással megállítható lenne a teljes pusztulás. A kastély értékeinek megmentése mellett az idegenforgalom szolgálatába lehetne állítani, kastélyszálló, konferencia-központ stb. kialakításával. Ez a kastély Magyarország északi részén 150 km-es távon belül az egyetlen viszonylag jó állapotú neobarokk épület, amelynek megmentése az ország értékeit gyarapítaná."
250px-petervasara_palace_1.jpg
21935_20131201_16190453.jpg
mt181mk098.jpg
21935_20081015_19162493.jpg
28348_20090430_21524276.jpg
106403419.jpg
21935_20081015_19164283.jpg
21935_20131201_16181890.jpg

A Keglevich-kastély története

A horvát eredetű család első ismert őse Péter, aki 1300 körül élt. Fia Kegel lett a család névadója. Utódaik Kegel fiaknak, kegelvicseknek nevezték magukat. A magyar nyelvterületen ez a név változott Keglevich-csé. Buzini előnevüket ősi fészkükről, Buzin váráról (ma Zágrábhoz tartozik) vették. A XVI. században kitűnnek a török elleni délvidéki harcokban. Keglevich Gábor 1523-ban Jajca várkapitánya, aki a mohácsi vész után Habsburg Ferdinánd király pártjára áll. 1598-ban Keglevich III. György horvát albáni méltóságot kap. Egy másik Keglevich a 15 éves háborúban (1593 - 1607) Pálffy Miklós ezredében harcol a törökök ellen. A sikeres felvidéki hadjáratban felszabadítják Szécsény, Kékkő, Divény, Fülek, Ajnácskő, Tokaj és Hatvan várát.

A jól vitézkedő Keglevich II. Miklós itt marad Magyarországon, ő lesz megalapítója a család magyarországi ágának. Előbb diósgyőri, majd ónodi várkapitány. 1620-ban házasságra lép Mágocsi Gáspár egri várkapitány unokájával, Sövényházi Móricz Borbálával, kinek kezével szerzi meg Pétervására fele részét.

Fia III. Miklós, aki Zrínyi Miklós oldalán harcolt az 1663-64-es hadjáratban, a pétervásárai jószágra csak 1677-ben kap jóváhagyást I. Lipóttól. A kegyes császár ezt az adományt megtoldotta Torna várával és tartozékaival, valamint Torna vármegye főispáni tisztségével. Keglevich nem áll Thököly oldalára, hanem Bécsbe siet, hogy megvédje a császárvárost a Thökölyvel szövetkező török ostromlók ellen (1683). „Hűségéért” I. Lipót 1687-ben grófi rangot adományoz neki, a hét ágú oroszlános címerkorona kilenc ágúvá változik. Ezután a családra nyugalmas évek köszöntöttek. Többen közülük magas állami tisztségeket nyertek. 1699-ben Keglevich III. Miklós gyermekeit, Ádámot és Zsigmondot is beiktatják a pétervásárai örökségbe, s megkapják a Tatai és Semsey család birtokát képező másik falurészt, akiktől a király azért vette el földjeiket, mert Thököly oldalára álltak. Ettől kezdve a Keglevichek a falu egyedüli birtokosai.

1738-ban Keglevich Gábor plébániát alapít Pétervásárán, valamint a kastélyban egy kápolnát szenteltet fel. Tehát ekkor már itt állt a kastélyuk, de ez nem a jelenlegi formában, az a mainak egy része lehetett. Hogy milyen volt a család első pétervásárai fészke, nem tudjuk. Ennek átépítésére, bővítésére Keglevich gróf az itáliai származású gyöngyösi Quadri Kristóf építőmestert bízza meg 1758 körül. 1760-ban (a pétervásárai anyakönyv szerint) az építész a kastély kápolnájában köt házasságot Prem Anna hajadonnal. Az építkezést 1762-ben fejezik be. A kastély bővítését, vagyis a két oldalszárnyat és az összekötő, udvart lezáró gazdasági épületet csak 1803-ban építik meg. Ezt a munkát Keglevich Károly végeztette. Nevéhez kötődik a pétervásárai templom építése is, mely 1812-17 között történt.

A kastély leírása: Az emeletes barokk kastély homlokzatán kissé kiugró középrész (rizalit), francia manzard tetővel. Az utcai részt egy-egy oldalrizalit zárja, és kapcsolja az oldalszárnyat. A falba épített és faragott kiugró pillérek között köríves záródású kapuzat tetején két mélyített részben rokokó kővázák díszítették a hangsúlyos bejáratot. Előtte két oldalon, alacsony talapzaton műkő oroszlánok őrizték a kaput (ma a város központjában láthatók).

106403350.jpg

A földszinti ablakok füles szalagkeretesek, az emeleti részen ívelt fülűek, zárókövük hajlított szemöldökpárkányba fut. Az udvari homlokzat ívelten előrelép, a földszinti tornácok pilléresek, kosárívesek. A két oldalszárny tornácai nyitottak voltak (az 1960-as években a felújításkor beüvegezték). A főbejárattól jobbra nyíló pincelejárat szemöldöke elnagyoltan faragott, füzéres. Annál ékesebb a kovácsoltvas pinceajtó, eredeti ötnyelves zárral. Az emeleti lépcsőt kétszárnyas kovácsolt díszkapu zárta (ma az Iparművészeti Múzeumban található). Hasonlóan az előbbiekhez rokokó ízlésben készült a lépcsőfeljáró korlátja. Valamennyi kovácsoltvas munka a világhírű egri lakatosmester, Fazola Henrik művészetét tanúsítja.

Az emeleten középen ebédlőnek alakították ki a kastély legnagyobb és legdíszesebb termét. A téglalap alakú teknőboltozatos tér három köríves ablakon kapja a fényt. A bejárat a terem tengelyében nyílik, az ablakoknál egy-egy kétszárnyú tölgyfaajtó. A két fülkében halicsi cserépkályhák álltak.

Az alig ismert J. Beller gyöngyösi festő 1770-ben készült el a díszterem kifestésével. Játékos könnyedség, a téma szempontjából köznapibb, derűsebb ecsetkezelés, de díszítő igényesség jellemzi a munkáját. Az oldalfalakon körbe hatalmas festett drapériás ablakok tágítják ki a teret, mintha azt sugallnák, hogy a ködbevesző messzi múltba keressük a sasfiókok származását. Romantikus tájak, omladozó várfalak, átszellemült tekintetű alakok, kövérkés puttók jelzik a múltat. A festő figuráit egy architekturális, többször áttört térbe helyezi, mely a menyezeten balluszteres párkányzattal kinyílik az égboltra. A kulisszaszerű látszatarchitektúrát burjánzó, dús, ornamentális díszítés szövi át, mely szinte elfedi a festő által elképzelt térélményt. A térközöket gazdag keretezésű képmezőkben allegórikus figurák, mitológiai jelenetek és istenségek, valamint a megrendelő és hozzátartozói figurái töltik ki. A két rövidebb oldalfalon a díszletszerű tagozatok pavilonos, szökőkutas parkra nyílnak. A kétoldalt „pilaszterként” felfutnak a bolthajlatokba és becsatlakoznak a belső teret lezáró, kör alaprajzú párkányzatba. A hosszanti oldalfalakon zöld alapszínű, csigákkal, levelekkel, drapériákkal díszített architektúra zárja a belső teret, melyeken egymással szemben két-két rózsafüzért tartó puttó foglal helyet. A bejárati ajtó két oldalán, valamint az ablakok között négy nagyméretű allegórikus női figura látható, melyek rajzmintakönyvi előzményekre utalnak.
314b-petervasara-keglevich-kastely-diszterem_kep2.jpg

Desperáció (kétségbeesés): fekete fátylas, köpenyes ülő alak, bal kezével tőrt döf magába. Lába előtt gyermek Ámor, kezében nyilat és nyílvesszőt tart,a nyíl húrja el van szakadva. ( A fekete köpeny, az elszakadt húr a szerelmi kétségbeesésre utal.)

Impudicitia (bujaság): kecskén ülő, felékszerezett nő, kezében jogart tart. Előtte kiömlő pénzes zacskó és korsó hever. A háttérben hegyi barlangra láthatunk. ( A kecske, a barlang a bujaság jelképei, a kiömlő bor, pénz az örömök mulandóságára utalhat.)

Aristokrácia (előkelőség): gyöngyös medállal, övvel díszített nőalak, lábát zsámolyon tartja, melyen jogar fekszik. Suspició (gyanakvás): páncélba öltözött, pajzsot, lándzsát tartó figura. ( A pajzs, páncél, lándzsa a védekezés, bezárkózás jelképei. A pajzson látható férfiportré állítólag a festő önarcképe.)

46_big.jpg

Az ajtók fölött látható egyszínű képek is korabeli metszetek hatását tükrözik. A bejárati ajtó fölöttin például jól azonosítható a római Angyalvár és VII. Sándor pápa síremléke (piramisa). A három kis kép a terem legszínvonalasabban megfestett részei közé tartozik. A bolthajlatokban a felmenő oldalfalakat festett kő mellvédek zárják le. A négy sarokban a mellvédek mögötti fülkékből a Keglevich családot és udvartartásukat ábrázoló figurák tekintenek le. A rövidebb falakon a kő mellvédek fölötti falszakaszt két kisebb, dús keretezésű kép tölti ki. A két-két különböző korú nőalakot, gyümölcsöket, terméseket ábrázoló képet a négy évszak allegorikus megjelenítésének lehet tulajdonítani. A hosszanti falak középtengelyeiben, a hajlatokban két nagyobb méretű, piskóta alakú kép látható. A képeken a nő és férfi figura építkezési munkálatokat irányít, terveket tekint meg. ( A két kép valószínűleg a kastély tulajdonosainak építő tevékenységére utal.)

A belső teret a boltozaton kör alakú, aranyozott levélfüzérrel díszített párkányöv zárja. A párkányzat balluszteres mellvédet tart, mely az égboltra nyílik. A kék égbolton felhők között, három csoportra osztva a görög mitológia istenei és istennői lebegnek. Az egyik csoportban attribútumai alapján azonosítható Posszeidon, Apolló, Afrodité, a másik csoportban Artemisz, Hermész, Dionüszosz látható. A többiektől elkülönülő két figura egyike Zeusz (attribútuma sas), míg a másik alak attribútum nélküli. Az ablakbélletekben rokályos tükörkeretekben tájképek lehettek eredetileg, ezek szinte teljesen megsemmisültek. A barokk kori kifestésnél később került a falakra a folyosó felőli hosszanti falon látható két bordó függönyös, romantizáló tájkép. Helyükön a fal eredetileg az ablaknyílásokkal megegyező módon áttört volt. Valószínűleg a XIX. század elején falazták be a két nyílást vékony téglafallal, és festették fel a tájképeket, melyek a család két birtokán található várakat ábrázolja. A festő szignója a terem bejárati ajtajának bal oldalán, az aljzattól mintegy 20 cm-re látható.

Sajnos ma a Keglevich-kastély kihasználatlanul áll.

Szöveg: Kovách Judit Regina
A Keglevich család és a kastély történetének bemutatása Eged János nyugdíjas tanár munkája.

Az örökségvédelmi rendszer helyreállításáért indított petíciónkhoz itt csatlakozhatsz:
https://www.peticiok.com/peticio_a_magyar_oroksegvedelmi_rendszer_helyreallitasaert

A bejegyzés trackback címe:

https://elherdaltorokseg.blog.hu/api/trackback/id/tr6312171652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fiktikusz 2020.05.30. 19:24:53

neobarokk? az meglepne.
építési kora és stílusjegyei alapján is "sima" barokk, annál is inkább, mert a neo korszakokban nem volt divat már az illuzionista látszatarchitektúra falfestés, mint ami itt az ebédlőben is látszik.