A műemléki védelem alatt álló kastély szinte megtalálhatatlan. Egy lepukkant ipari telep vagy gyártelep egy eldugott részén van, a főkapu zárva, sorompóval, őrrel védve, de egy 30 méterrel visszább lévő másik kapun simán be lehet jutni a telepre. Teljesen lerohadva, belül már erősen omladozva, több helyen a födém leszakadva, borzalmas állapotban van az épület.
Építtette Wéber Ede svájci származású tanár, a település névadója, 1905-ben (építész: Székely Ödön). Itt alakította ki újonnan telepített szőlőbirtokának, a Kecskeméti Szőlőtelepítő Társulat Rt.-nek központját. Az egykori Helvéciai Állami Gazdaság központjában csatlakozó beépítésű, szinteltolással épült, emeletes, téglalap alakú alaprajzú, eklektikus pince- és lakóépület, historizáló egyik sarkán háromszintes saroktoronnyal.
Eötvös József kultuszminiszter meghívása alapján Balatonfüredre települt Heinrich Eduard Weber, svájci, képezdei tanár, aki különös érdeklődéssel vonzódott a szőlőtermeléshez. Megismerkedett Miklós Gyulával, a szőlőtelepítés kormánybiztosával, aki 200 családnak megélhetést nyújtó szőlőtelepet kívánt létesíteni a Duna-Tisza közén. És hozzákezdett a kedvére való, nagy terv megvalósításához: benyújtotta földvásárlási kérelmét, amelyet Kecskemét helyi közgyűlése és Lestár Péter polgármester támogatott úgy, hogy 1891. november 20-án a törvényhatósági bizottság azzal a feltétellel szavazta meg a város tulajdonában levő 2000 hektár immunis homokterület eladását, hogy a vevők azonnal megkezdik a szőlő telepítését.
1892 esztendő tavaszán a kecskeméti vasútállomásról baktatott ki a pusztába 88 magyar és 17 német anyanyelvű család, akik vállalkoztak a – valljuk be – akkor még bizonytalannak látszó kísérletre: Weber Ede irányításával nekiláttak a szőlőtelepítésnek és új lakóhelyüket az alapító iránti tiszteletből Helvéciának nevezték el.
Forrás: kastélyok.com
