1750 körül épült a monoki nagy- vagy Andrássy-kastély. Az egyemeletes, Andrássy György által építtetett barokk palotát a XIX. században klasszicista stílusban átalakították. A kastélyt a XIX. századig a tulajdonosok lakták, Andrássy György 1881-ben bekövetkezett halála után az épület magára maradt, és lassan pusztulásnak indult. A már rossz állapotú ház 1936-ban a monoki római katolikus egyház tulajdonába került, iskolát alakítottak ki benne, amely 2010-ig működött. Jelenleg a melléképületek funkcionálnak iskolaként. A kastélyban található kápolna felújítása most kezdődik pályázati pénzből, mivel az az egyház tulajdona, míg a kápolnát magába foglaló kastélyépület (önkormányzati tulajdon) érintetlen marad, pedig ha más nem, a díszterem igazán megérdemelné. Védett műemlék.
A monoki uradalom Monaky Anna és Andrássy Mátyás házassága révén az 1600-as években az Andrássy család tulajdonába került. A család ezt követően a Monaky dinasztia 1370 körül épült kastélyában lakott, azonban a nemesi rang kiérdemlése után, a 17. század közepén gróf Andrássy György egy nagyobb és újabb kastély építéséről határozott. Az egyemeletesre tervezett barokk palota építésének idejét a művészettörténészek az 1750-es évekre teszik. A kastélyt a kor igényeinek megfelelően 1760 és 1780 között emelettel és szárnyépületekkel bővítették. Ekkor készült a kastély földszinti kápolnája és az emeleti díszterem is. A 19. században klasszicista stílusban átalakították.
A főhomlokzat szimmetrikus elrendezésű, két-két sorban hét-hét ablak néz a kertre. A hátsó homlokzat 2+5+1+5+2 tengelyes ablakosztású. A homlokzatokat osztópárkány tagolja. A főépülethez hátrafelé szárnyépület csatlakozik. A kapubejárattal szembeni nagy földszinti terem az ellenkező oldalon a belső udvar felé nyílik.
A XVIII–XIX. században az épület földszintjét a személyzet és kevésbé fontos helyiségek foglalták el, földszinti szobái, termei fiókos donga és csehsüvegboltozatúak.
A reprezentatív termeket az emeleten alakították ki. Innen nyílt a díszterem, a lakosztályok, a könyvtár és a kápolna karzata. Az épületben az egyes helyiségeket részint az udvari oldalon végigfutó folyosóról közelítették meg, részint a díszteremből két irányba, egymásba nyithatóan folytatódott a teremsor.
Az ovális alakú díszterem (ami nem kerül felújításra) rokokó falfestése a XVIII. századi magyarországi képzőművészet egyik jeles alkotása. Mennyezetét és oldalfalait rácsok, kartusok és ballusztrád korlátos festett erkély díszítik. A mennyezetre festett korlát mögül egy rokokó dáma és púderes parókájú gavallérja tekint le ránk. Más részén pipázó, poharazgató, zenélő, magyar dolmányos alakokat fedezhetünk fel. A terem négy sarkán a művész a négy világtájat ábrázolja allegorikus formában. Ezek igen lepusztult állapotban maradtak meg. A világtájak közül Európa fiatal nő alakjában mutatkozik, formái még felfedezhetők. A másik két világrészből csak egy teve, illetve egy ló figurája ismerhető fel. A mennyezet közepén festett laternanyílásból géniuszok tekintenek le, az ablaknál csillagokkal a feje fölött Szűz Mária tűnik fel. A világi alakok talán az Andrássy család tagjait rejtik. A díszterem alkotója valószínűleg azonos az edelényi kastély és a tőketerebesi pálos templom mennyezetének festőjével.
Az oldalszárny földszinti kápolnáját Andrássy István építtette 1770–71-ben. Ekkor készült a kápolna kupolaterét kitöltő mennyezeti freskó is. A helység szakrális jelentőségű részei a földszinti folyosóról, míg a karzat az emeleti folyosóról közelíthető meg. A kápolna eredeti formájában maradt fenn, amelyet művészi értékű rokokó falképek és berendezési tárgyak díszítenek. Itt őrizték korábban Szent Orbán vértanú ereklyéit. Az 1771 március 18-án Vatikánban kiadott okirat szerint Szent Orbán földi maradványait egy valódi oroszlánlábakon álló ereklyetartóban küldte Monokra XIV. Kelemen pápa gróf Andrássy István kérésére, aki abban bízott, hogy Orbán megvédi majd szőlőit a fagykártól és a jégesőtől.
Fotók: J.J.A. 2019. május
