1906-ban épült, császári és királyi "lövőiskola" parancsnoki épülete; ez és a körülötte lévő épületegyüttes a Monarchia idején több ezer katona állomáshelye volt. A hatalmas épületkomplexum részei a "kastélyon", azaz a látványos parancsnoki épületen kívül többek között legénységi épületek, tiszti barakk, istálló vagy éppen lovarda, sőt, még víztorony is.

Volt itt színház, kaszinó, templom, iskola és kórház. Mindezekhez hatalmas park is tartozott, amelyben még egy mesterséges tó is volt. A második világháborúban a németek, majd az oroszok vették birtokba az épületegyüttest; mindebből sajnos már sejthető, hogy a létesítmény állaga rohamosan hanyatlani kezdett. Miután a szovjetek kivonultak a laktanyából, az együttes először a Kincstári Vagyonkezelő, majd az ÁPV Rt., végül 1998-ban a hajmáskéri önkormányzat tulajdonába került.

Az utóbbi 10 évben főleg a főépület tetőszerkezete roggyant meg látványosan, szemlátomást is több helyen beszakadt. 2015-ben a májusi esőzések hatására leomló kémény törmelékei adtak okot újbóli aggodalomra, hiszen az épület mentén minden reggel az iskolába igyekvő fiatalság halad el, közvetlen környezete pedig lakott terület.

A helyzet nem egyszerű, hiszen műemlék épületről lévén szó nem nyúlhatnak a veszélyesen mozgó elemekhez. Az utolsó szovjet katona távozását követően állami tulajdonba kerülő komplexum egy részét renoválta és hasznosította az akkori településvezetés: iskola, múzeum, tornaterem vagy éppen közösségi ház lett a volt katonai épületekből. Miután több komolytalan érdeklődő után végre sikerült befektetőt találni a 2000-es évek első évtizedében, egészen megörültek a helyiek is, hogy szeretett épületük végre elnyerheti méltó állapotát, az átvételkor vázolt terveit azonban a különböző nehézségek miatt egyelőre a jelenlegi tulajdonos sem tudta megvalósítani. Egy példa – Uniós támogatásra például azért nem jogosult a befektető, mert a volt parancsnoki épület hivatalosan nem kastély, sosem volt az.

Az épület körbe van kerítve, le van zárva.